Magam sem tudom mit akarok. Sohasem tudtam, mindigis bizonytalan ember voltam amikor az érzéseimről volt szó. Nem szerettem kimutatni mit érzek, úgy sebezhetőbbnek éreztem magam. Úgy tettem mintha nem érdekelne semmi, eljátszottam mindenki előtt az erős, érzéketlen lányt. Mégis mikor egyedül ültem a sötét szobám falai között, magányos, fátyolos zenéket hallgatva, úgy éreztem egyedül vagyok. Minden az én hibám, a pesszimizmusom határtalan volt. Még a jóban is csak a rosszat kezdtem túlértelmezni. Igen, szokásom mindent annyira végig gondolni, hogy olyasmiket is beleképzelek aminek egyébként semmi köze a dologhoz. 

Mindig itt volt nekem Elisa, aki próbálta tartani bennem a lelket. Mit ne mondjak..még anyukámmal is bájcsevegett telefonon, rólam, hogy mivan velem. (Khm. Ez az emlékeimben marad). 

Tegnap este miútán hazajöttem zumbáról, leültem a laptopom elé, elinditottam a kedvenc zenémet, vártam egy bizonyos chat ablakra, hátha hirtelen megjelenik. Néha rövidebb időket szoktam eltölteni azzal hogy nézem nem jelenik-e meg véletlenül az "éppen ir" jel, és akkor irnék én is neki, ez mind egyszerre történne, de nem, sajnos még nem történt ilyesmi. De a remény hal meg útóljára (Apropó, a reményről annyit, egyszer egy bölcs barátom megkérdezte tőlem, tudom-e miért a remény hal meg utóljára? Mondtam hogy nem, miért? Azt válaszolta, hogy: "Mert ő a gyilkos", tetszett ez a párbeszédünk, meg is maradt a gondolataimban.) 

Hogy kiről van szó? Ki az aki akár egy szavával feltudja világositani a napomat? -Biztos mindenki életében van egy személy, akire úgy tekint mint az igazira, a nagy ő, az igaz szerelem, a lelkitárs-  Lassan 1 éve nekem is van egy ilyen személy, akit mikor megismertem igazából hidegen hagyott. Mégis történt valami, számomra a legkülönösebb az, hogy nem emlékszem hogyan és mikor, de beleszerettem. A Mosolyába, a beszólásaiba, abba hogy nem birja befogni a száját, a hozzáállásába, a szemeibe, egyszerűen mindenbe. Bárcsak beletudnék látni a gondolataiba, hogy megtudjam mit gondol amikor meglát. Ha nem is tudok belelátni a gondolataiba, a szemeiből letudom szűrni hogy nem vagyok közönbös számára. Látom a szemeiben a csillogást amikor rámnéz, remélem ő is látja úgyanazt a csillogást mikor a szemébe nézek. Az a csillogás azt a boldogságot fejezi ki amit a szivem érez amikor végre újra láthatom, megérinthetem. Hiába mindez a nagy szerelem, nagyon bonyolult minden, a legjobb érzés amikor a karjai között lehetek. Szép emlékek fűznek hozzá, ha becsukom a szemem ő az aki először megjelenik, vele szeretek álmodni. 

Volt hogy egy egész hónapon keresztül nem beszéltünk semmit, haragudtam rá, utáltam, utáltam mert szeretni is tudtam volna. Van egy jellegzetes dolog ami mindkettőnknél megvan, szeretem nézni őt, és ő is gyakran néz engem, a végén pedig elmosolyodunk. Hihetetlen érzés. 

Bizom ebben a nyárban, ehhez a nyárhoz fűzöm minden reményem! Hiszek abban, hogy ez a nyár kellemes meglepetéseket tartogat még. Szeretnék minden alkalmat kihasználni hogy vele lehessek, de ehhez nem csak én kellek, hanem ő is. 

Szoritsatok nekem, hogy sikerüljön! ❣