Borzasztóan indult a reggelem, úgy voltam vele hogy nem kelek fel egésznap.Közrejátszott az is, hogy a tegnap dűhösen feküdtem le aludni, reggelre pedig nem múlt el ez a dűh. Sikerült körülbelül 10 óráig az ágyban maradnom, de azt is úgy hogy forgolódtam, egyszerűen nem tudok sokáig aludni. Mikor már a hasamra sűt a nap, mindenki kint teszvesz, akkor már én sem birom az ágyat nyomni. A dűhöm mostanra már sikeresen enyhűlt, ami egyébként annyi volt, borzasztóan felidegesitett hogy feltesznek egy kérdést, de a választ megsem hallják, vagy nem is érdekli őket. Igaz, hogy minden apróságon felhúzom magam. De ha én képes vagyok másokra figyelni, akkor valaki hallgasson már meg engem is könyörgöm.

Erről eszembe jutott Örkény István egyperces novellái közül a "Hogylétemről" cimű műve.