Lehet hogy nem is kiváncsi senki rám, önismeretből nem is vagyok olyan jó. De azért megpróbálom összeszedni magamról azokat a dolgokat amelyek fontosak lehetnek. 

Anne néven ismerhettek, de ebből a névből lehet következtetni arra hogy mi is lehet a valódi keresztnevem. 16 évet töltöttem idén tavasszal, ha belegondolok nem sokára felnőtt leszek, ilyenkor jut eszembe, sikerült-e annyi élményt összegyűjtsek hogy majd mesélhetek az unokáimnak? 

Halak jegyben születtem. Hiszek a horoszkópban, rám teljes mértékben igaz az amit leir. A szentimentalitás, a spiritualitás, a magány, az önállóság teljes mértékben jellemez engem. 

Először szeretnék arról irni, hogy a legnagyobb szenvedélyem az utazás. Szivesen lennék majd idegenveztő illetve földrajztanár, csak hogy természettudomány osztályba jelentkeztem anno ezért valószinű maradok az állatorvosnál. Az a szépség amit a Föld tud adni nekünk, felülmúlhatatlan. Ezernyi csodálatos hely van a világon amit bejárnék. Amivel nagyon szeretek felvágni, és fel is vágok, az az, hogy a 195 országnak tudom a fővárosát és a zászlóját. Unalmamban mindig ilyen Földrajz játékokkal játszom a telefonomon, legalább hasznosan töltöm az unalmas perceket. Tényleg hasznos volt, sikerült megtanulnom őket, annyit játszottam. Kedvenc helyem a Fülöp-szigetek. Több okból is. Az első hogy könnyen megközelithető az Indonéz szigetvilág, illetve két gyönyörű kontines között fekszik, Ázsia és Ausztrália. A másik ok, hogy szerintem a legeslegszebb fővárosa van, Manila. Tudom hogy a szépség az relativ, ezért irom a saját véleményem szerint, Manila egy olyan hely ahova szivesen elmennék nászútra majd. Gyerekkorom óta (Jó na most is gyerek vagyok) a kedvenc városom az New York, de szinte minden második lánynak ez a kedvenc városa és nem tudja megmagyarázni hogy miért, ezért tömegnek érzem magam. De én megtudom magyarázni hogy miért. Azért mert imádom a nyűzgést, a zűrzavart, a rohanást, a veszélyt, a szórakozást. New York pedig pont az a város ahol mindig történik valami. Nekem pedig ez kell. Az adrenalin, mert nem tudok nyugton maradni. Kell hogy minden a feje tetejére álljon, hogy legyen mit rendbe hozni. Kell a baj, hogy legyen minek a megoldásán gondolkodni. Nos igen, ez az egyik énem, a rossz kislány, aki mindig mindenben benne van.

Van nekem egy másik énem is. A romantikus, érzékeny énem, akit ha lehet mindig elnyomok magamban, mert nem szeretem ha tudják az emberek hogy érzékeny vagyok. Inkább tűnjek erősnek, mert akkor kevésbé leszek sebezhető. Szeretek az emberekkel foglalkozni, mindig mindenkit szivesen meghallgatok és tanácsot adok, mert úgye másnak a legkönyebb tanácsot adni, szeretek lelki szemetesláda lenni. Sajnos, nem sajnos, de én nagyon hangulatember vagyok, ami történik körülöttem az meghatározza a hangulatomat. Nagyon tudok szeretni, de nem tudom mindig kimutatni, sokszor lejátszódik a fejembe hogy mit fogok tenni, de még soha nem tettem azt. Ezért mondanám magam álmodozó lánynak. 

Ha valakivel, akkor velem az biztos hogy mindig történik valami. Kimegyek az útcára az biztos hogy előttem fog kirobban egy autó kereke, vagy előttem fog elszaladni egy patkány biciklizés közben. Rengeteg dolog történt már velem, egy regényt lehetne irni róla, de én örülök neki hogy nem unalmas életet élek. Mert tényleg szeretem az izgalmakat. 

Ha bármikor választanom kellene hogy hogyan mondjam el az érzéseimet valakinek, biztos hogy az irást választanám. Sokkal könnyebben kitudom magam fejezni irás közben, mint beszéd közben. Van amikor csak dadogok, pedig előre elterveztem mit fogok mondani de annyira félek kimondani amit gondolok. Órán is gondolok a helyes válaszra, de félek jelentkezni, félek a reakcióktól, a lehetséges rossz választól. Inkább hallgatok akkor és magamba tartogatom azt amit tudok. 

Alapból barátságos lány vagyok, bárkivel elbeszélgetek, de legjobb barátnőm csak 1 van, és nekem nincsennek barátnőim, mindenki mást csak ismerősnek tartok. A legjobb barátnőm Elisa (akivel elkezdtük a blogot, csak ő sajnos abbahagyta), ő az egyetlen személy aki jobban ismer engem mint én magamat. A mi barátságunk leirhatatlan, nagyon szeretem őt, ha nem lenne szerintem már énsem lennék. Az a támasz amit nyújt nekem megbecsülhetetlen. 

Viszont vannak olyan embertipúsok akiket nem kedvelek. Én alapjáraton egy szókimondó és őszinte ember vagyok, vagy ha mégsem szólalnék meg, az arckifejezésemről minden leolvasható, főleg ha valakit nem kedvelek. Ilyenek például azok akik okosnak tartják magukat, de mégsem tudnak semmit. Vagy azok az emberek akik elvárják a segitségemet, de én nem számithatok az ő segitségükre. Nem kedvelem ha valaki felvág valamivel. Például azzal, hogy eltolt egy traktort egyedül, és csak azért vág fel vele, hogy "becsajozzon" engem. Én nem szeretem az ilyet! 

Nálam a külső egyáltalán nem fontos, ha ránézek egy másik személyre, nem a külsőt figyelem először, hanem azt hogy hogyan viselkedik velem. Ha mosolyog és csillog a szeme az már nyerő nálam. Más embereken nem érdekel a külső, viszont magamon annál inkább. Nem tudom magam elfogadni sehogysem, se túlsúlyosan, sem anorexiásan. Igen sajnos mindkettőben volt részem, az utóbbiból talán még mindig nem sikerült kigyógyulnom, mert az étkezésizavar az nagyon nehezen kűzdhető le. Hiába próbálnak velem ezeregyféleképpen beszélni, nem hatnak rám. Nem érdekel más véleménye, én aszerint cselekszem amit jónak látok, mégha az nem is jó.